« Így készül... Akasztott nők »

Fülnek Finom

2009. január 5., hétfő 18:55, grafitember, 28 komment
Főoldalra ajánlom!

A karácsonyunk szépen, csendben telt. Szűk családi körben, nagy evések, nagy beszélgetések közepette. Végre mindenki mindenkitől csak jelképes ajándékot kapott. Én, félig titokban-félig teljesen nyíltan, egy zenehallgatós estét kértem magamnak. Ez némileg magyarázatra szorul.

Mint minden önismereti problémás, depressziós-szerelmes-dagadt, elhanyagolt, dohányzó reklámost, úgy engem is elkapott a high-end. Manapság már egy dugóhúzó is lehet high-end, de amikor engem elkapott, akkor ez a szókapcsolat a csillagászati árú sztereo, hangreprodukáló berendezések gyűjtőneve volt. Illetve az ma is. Normális emberek, akik nem riadnak vissza a zenehallgatástól, mi több, esetleg pár tucat cédéből álló gyűjteményük van és azt hallgatják is, általában megállnak egy tisztességes Onkyo/Denon/Kenwood/Pioneer/Sony stb. hifitoronynál (midicenternél, minicenternél, mindegy). Ebbe beteszik a kis cédéjüket és mindegy, hogy mp3-ból kiírt Belga szól e, avagy eredeti cédéről Morcheeba. És vagyunk mi. Szegény, szerencsétlen, démonoktól gyötört, az örök tűzben pörkölődő nyomorultak, a két kibaszott fülünkkel, hogy rohadna le tőből. Mi, akik high-endesek vagyunk. (Noha én már évek óta egy buznyákot nem költöttem a "láncra", én is high-endesnek számítok, mert ahogy a Republic is megdallotta: "aki hülye, az is marad". Lehetnek tünetmentes évtizedeid, de egyszer úgyis visszabasz.) Egyszer, mikor még a hificity-n fórumoztam, próbáltam definiálni a high-end fogalmát, és valami ilyen sikerült: " A High-End az, amikor a zenehallgatás szenvedélye a készülékválasztásban is megnyilvánul". Nem tudom, érthető-e...

Az egész egy Magyar Nemzet cikkel kezdődött. 17 és fél éves voltam, Hollandiában voltam cserediák. A szülők éppen csomagot készítettek össze nekem, otthonról, és a kérdésre, hogy mit kérek, azt válaszoltam, hogy legyen benne mindenféle újság is. Így került be a csomagba egy Magyar Nemzet is. Azóta már furcsállom, mert soha előtte, soha utána nem láttam a házunkban Magyar Nemzetet. Mindegy. A lapban volt egy publikáció is, a High-Endről. Az írás arról szólt, hogy az újságíró felkeresi egy régi ismerősét, aki immár elvált, autója, bútorai, mondjuk ki: élete nincsen, csak egy Ongaku erősítője és lemezei. És boldog. A cikk arra a megválaszolhatatlan kérdésre kereste a választ, hogy mi ez a jelenség. Miért költenek emberek milliókat a hifijükre, és miért nincs ennek sohasem vége, miért nem létezik tökéletes cucc...

Noha akkor, Hollandiában nem ütött igazán szíven a dolog, de valamiért emlékeztem a cikkre. Zenei "korszakaim" egyre változtak. Tizenévesként az Iron Maiden, Helloween, Judas Priest, Whitesnake, Saxon vonalon kezdődött a hallójáratok edzése, aztán jött a gimnázium.
Kisköcsög-tarisznyás-művészdiákként megvolt kötelezően Sziámi Műláb Béter, Kontroll Csoport, Kettes Műsor, A.E. Bizottság és persze a Kispálék. Finnyából Pál Ottszájú Fiúkat már nem hallgattam, illetve a Nyers engem már a hardcore világában talált, azaz Biohazard, Sick Of It All, Panthera, Helmet, majd a Rage Against The Machine jöttek. Aztán innen puhultam vissza a pityergős grunge-ba, tehát Pearl Jam (én már akkor értettem őket, : )))), Soundgarden, Stone Temple Pilots és persze Nirvana. Majd érettségi.
És utána elfajult az egész. Édesanyám hanglemeztárában tobzódtam, ahol megvolt szinte minden. Ami meg nem, arra boldogan költöttem el az első fizetéseimet. A lemezeket főleg melóhelyen hallgattam, fülessel, illetve mindenféle hordozható eszközön munkába és haza menet. Elsősorban a jó zenék érdekeltek, a hangzás annyira még nem volt fontos. (Itt jönnek Heather Nova, a Cranberries, Jane's Addiction, Counting Crowes, Radiohead, a Portishead, System Of A Down, Tracy Chapman, Fourplay...)

Aztán megismerkedtem a Vidával, és ott elbaszódott minden. Egy ártatlannak kinéző cigizés során kiderült, hogy DJ-zik, de nem az ugrálós szarokat ám, hanem hangszeres zenéket. Kerek szemeim lettek. Mi van? Aztán említettem neki, hogy előző este hallottam valamit az estFM-en, de nem tudom mi lehetett. Jazzes alapokra rappelt valami arc, de finom maradt az egész, vajon mi lehetett. Aznap este Rae And Christiant hallgattunk nála, bakelitről. És onnan nem volt megállás. Uccu elhoztam anyuéktól az AKAI AP-001-es sasszit (lemezjátszó amúgy, de a high-endben így hívják: sasszi), vettem a Király utcában egy használt Videoton erősítőt, (a könyvtárban is arra van kötve a B hangfalpár, jól szól) és a Media Marktban gyorsan egy Jamo E 410-es hangfalpárt. (Ez utóbbi végzetes hiba volt és a legdurvább, hogy azóta sincs jobb, és nem tudom megmagyarázni, miért.)

Függő lettem. Minden egyes reklámkészítéssel elbaszott órát legalább egy 10 perces netes böngészés követett. Lemezekre vadásztam. Jártunk Bécsbe a Black Marketbe, majd a Soul Seductionbe, nyilván itthon a deep már akkor megvolt. Hallgattuk a 15 másodperces hangmintákat, hogy ez az LP, vagy az a két EP éri meg jobban? Bonobo, Thievery Corporation, Slow Train, The Dinning Rooms, Nicola Conte, Koop... édes Istenem... és akkor megadta magát a Lenco tű a lemezjátszóban (ti.: elhasználódott a sasszi karjában a hangszedő). Vida mondta, hogy Ortofon kell, az Ortofon a jó. Nosza, elmentem egy DJ-boltba, és kértem egy Ortofon Concorde-ot. Azt mondja a baseballsapkás csávó: Jó így, vagy a doboza is kell? Közben a tenyerében dobálgatja a tűt, amiért éppen 11 ezer forintot fog kérni. Engem kiver a víz és azt mondom: adj egy dobozost. Az üzletből kifelé már tudom, hogy legközelebb nem itt fogok vásárolni. Aztán hazamegyek, beszerelem a tűt, és olvasgatom a hozzá kapott brossúrát. A hangszedő súlya 18,5 gram (aztakurva, majdnem teljesen le kell tekerni az ellensúlyt?), ajánlott tűnyomás 6 gramm (mi van? nem baj, legalább kicsit vissza lehet tekerni az ellensúlyt) a tű várható élettartama 90 óra. (öööö... igen?!? nabazmeg.) A Dzihan - Kamien lemez eléggé rosszul szólal meg. A karnak csőhangja van, és az az érzésem, hogy az antiskating sem bír ezzel a féltéglányi hangszedővel, hogy dugnám fel magamnak... picsába.

És akkor elkezdtem keresni egy jobb hangszedőt. És rábukkantam a hificity-re. Onnan eljutottam boltokba, emberekhez. Elkezdtem olvasni azóta megszűnt magazinokat. Internetet. Az egésznek az lett a vége, hogy lett egy Pro-Ject Perspective sasszim, egy Denon hangszedőm, egy Pro-Ject Phonofokozatom, egy Alisca Orange Aaron erősítőm, egy egyszerű Onkyo CD-futóművem (nem cd lemezjátszó, hanem "futómű" érted?), ezeket monitor interconnectekkel kapcsoltam egymáshoz, és sajnos maradtak a Jamok. Mert közben jött Milánó, ahogy ebben a blogban olvasható és hirtelen másra kellett a pénz. Innen a sztorit már ismeritek.

Második éve élünk itt, Caldonazzóban. A lakás adottságai olyanok, hogy a hifit ki sem hoztam magammal. Nincs értelme. Egy L-alakú nappalit nem tudsz rendesen kihangosítani. Hát hogy?

Aztán itt jön a karácsony. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hiányoznak a lemezeim. Fontella Bass-t akartam hallgatni, sercegős lemezről. Police-t, Stinget. A Ma Fleur-t akartam hallgatni. Hirdet. Vettem a Nyugati aluljáróban egy Sinatra lemezt. 1974, Madison Square Garden. Élő felvétel. Sinatra már nagyon nem fiatal, de mégis, hallani a lemezről, ahogy minden bugyi benedvesedik az első sorban. Az öreg mester viccel, improvizál, sorokat költ át a dalokban, miket még egyszer, ezredszer is elénekel. Mindenki nevet, kísér a világ akkori legjobb szving-zenekara. Aztán akarok hallgatni egy kis Revancha del Tango-t, Purple Haze-t, Bonobótól a Pick-Upot. Skaplelt. A Red Snapper Lo Quality Product című lemezét, majd a Prince Blimey-t is. Saljapin, Az Alice Csodaországban meselemez, István a király, nem az mégsem, inkább még egy Thievery lemez, a Richest Man In Babylon. Mivel zárjuk az estét? Janis Joplin, az durva így a végére, Katie Herzog, Bliss és nem utolsósorban Max Richter: The Blue Notebooks (a tételek között Emma Thompson olvas fel). A könnyem csorog. Csorognia kell, ezt nem lehet elviselni, ez annyira szép. Karácsony. Lemezek.

És összeáll a projekt e fejemben: Először is, venni kell egy kocsit. Ezzel párhuzamosan lehetővé válik a felköltözés Frisanchiba. Az albérletet még üres állípotban meg kell vizsgálni zenehallgatás szempontjából. Aztán el kellene gyorsan adni az Aliscát valakinek. Aztán venni kellene két Heed Canopust, és egy aktív Lunát. Aztán ki kellene választani egy rendes mélyközép párt a Morel kinálatából, meg egy pár magasat és építeni egy kis TL-dobozt. Asszem az Onkyo-t is passzra teszem és egy masszívabb TEAC futóművet is kellene venni, és a Pro-Jekt sassziba egy jobb hangszedőt. Esetleg a Phono-t is Heedre cserélni. Csak legyen nyugtom végre. És lemezeket. Sokat.



(A poszt írása közben Rachael Yamagata: Happenstance és Katie Herzig: Apple Tree című lemezei szóltak. Mindenkinek melegen ajánlom. Igazi télesti zenék.)

Eddig 28 komment érkezett ()

  • 1.  gergely
    2009. 01. 05. 20:22

    ezzel szted te hany embert rontottal el? :) btw jocikk koszonom!

  • 2.  yenoee
    2009. 01. 05. 22:03

    Van a sorponi egyetemen a Botankertben a régi uszoda. Egy nagy, málló betonteknő az egész, hullámokban mélyülő üres medence, omladozó téglafallal körbevéve. Már ha még megvan egyáltalán.

    Egy este az egyik doktorandusz srác ide jött ki elbúcsúzni az egyetemtől, a Botankerttől, meg úgy általában dolgoktól, amik neki fontosak voltak.

    Kihozta a maga kis szettjét, felállította a medencében. Próbálgatta a hangzást egy darabig - vagyis a fenét, folyamatosan küzdött vele. Jó ötletnek tűnt, de nem ismerte annyira a helyet, nem látszott egy pillanatig sem elégedettnek.

    Ott lehettünk páran.

    Két adag gyöp között egész érdekes volt, meg a szünetekben néha felhangzott fél-suttogva, hogy Paffendorfot! ami tarisznyás körökben az elismerés biztos jele, no meg ne hatódjunk mán.

    Az ember meg, két tekergetés, állítgatás között berakott valamit, és közben néha, egy kicsit nekünk, egy kicsit magának, egy kicsit a gépnek és egy kicsit a levegőbe (Botankert) beszélt a berendezés paramétereiről, szinte lírában. Meg egy-két szóban arról is, mit fogunk mindjárt hallani. (Paffendorfot! Paffendorfot!)

    Nem volt annyira tiszta, mint ez a Te karácsonyod, de talán nekem is átjött belőle valami.

  • 3.  fixedgonzo
    2009. 01. 05. 23:17

    istenem! én is AZT a Magyar Nemzetet olvastam el, de szerencsere engem az akkori fizum és a realitasok visszatartottak akkoriban. most meg a feleségem és a gyerekek. de azert egyszer majd mindent és minden bringat eladok, ha mar nem birom oket hajtani es valtok valamire ami utan erdemes lesz elhagyni ezt a sargolyot.

  • 4.  max
    2009. 01. 05. 23:31

    Hát úgy tűnik, hogy "ez a Vida" már csak ilyen elvetemült hatással lehet az emberekre, én is jártam fel hozzá és szintén lemezpofozó Lukács Tóth barátjához albiba 10 évvel ezelőtt, aztán mi lett a vége? Lassan belefulladok itthon a lemezekbe... :-) (De az utolsó fényképen is mintha magamat látnám 25 évvel ezelőtt, legalábbis szerintem ugyanilyen átszellemülten mosolyoghattam, amikor hatévesen törökülésben hallgattam édesapám lemezeit :) )

  • 5.  Goosnargh
    2009. 01. 06. 16:51

    Sok "felesleges" dolgot vettem már, amik sokszor csak addig okoztak örömet amíg vágyódtam utánnuk.
    A hifim az egyik ami nagyon nem ilyen. Bármikor hallgatom, örülök neki hogy hat évvel ezelőtt
    bevállaltam, hogy hosszú hónapokra eladósodtam miatta.
    Nem egy "nagy" szám: denon cd - denon sztereo erősítő - elac álló hangfalak - monitor kábelek,
    de csodálatos órákat adott már az egyedül vagy másokkal a zenehallgatás. Zenehallgatás - furcsa
    is másoknak hogy most nem csak háttérből szól miközben teszünk-veszünk hanem zenét hallgatunk.
    Szoktam mondani viccesen, hogy leülsz elé náthásan és mire végetér a cd meggyógyulsz :)
    Ahogy megrajzolja egy jó hangfal a színpadot, hogy nem manózenekar játszik hanem mintha ott állna valóban előttem az énekes, az atmoszféra, a jelenlétérzet miatt olyan feltöltő kikapcsolódás így a zenehallgatás nekem ... mintha maszíroztak volna!
    Aki teheti egyszer vegyen magának egy jobb hifit valamikor az életében. Lehetőleg minnél előbb, hogy még sokat halgathassa!

  • 6.  max
    2009. 01. 07. 17:00

    (p.s. to #4: ... ejj, csak most látom, hogy annyira zavarba jöttem a vezetéknevezéstől, hogy kihagytam Trance Hill vezetéknevéből a kötőjelet, elnézést, remélem Dub Spencerrel együtt megkímélik az életemet!
    ("Egy gyenge pillanatomban édességet rendeltem! Kérlek, bocsáss meg! Könyörgök, könyörülj!
    Apja higgadtan hallgatott, majd így szólt: - Halálra ítéllek.
    - Tudtam, hogy meg fogsz érteni."
    (Woody Allen: A diéta) :) )

  • 7.  guLi
    2009. 01. 08. 21:15

    max richter: the blue notebooks, mekkoramár!

  • 8.  MsMester
    2009. 01. 09. 14:58

    Amikor Írországban a kezdet kezdetén tengettem az életemet és ennivalóra is alig volt pénzem, csak nagy ritkán jutottam zenéhez. Tönkrement az mp3 playerem, a lakótársaim amúgy is megtiltották, hogy bármit hangosan hallgattak (de ők játszottak egész estéket PS2-vel, meg bömböltették a Teknő + McHawer őrületet). Aztán lett munkám, elhoztam a számítógépemet Mo-ról. Először csak egy gyengébb fülesre futotta, aztán vettem egy Sennheisert (érdekes, hogy Írországban gyártják). Később beruháztam és lett elébb egy teljesen gagyi Logik mikrohifim, aztán egy Onkyo. Most pedig éppen egy Klipschorn hangfalba készülök beruházni.

    A sztoriban annyi a lényeg, hogy újra "felnőttem" a zenéhez: komolyan mondom, amíg nem tudtam egyfolytában olyasmit hallgatni, ami tetszett egyrészt a hallásom "kitisztult", másrészt megváltozott a viszonyom a zenéhez - sarkosan fogalmazva elhagytam a sznob attitűdöt. Kb. 10-16 éves koromban én is hasonló utat jártam be, mint mindenki a rock különböző változatain keresztül, aztán ez tört el, amikor megismerkedtem Oscar Peterson zenéjével. Két évig szinte csak jazzt hallgattam, aztán lassan újra elkezdtem felfedezni magamnak a 'kereskedelmi' zene javát. Mostanra tényleg nagyon sok minden belefér, még kommersz zenék is.

    És furcsa módon egyre kevésbé számít az eszköz: néhány éve még fanyalogtam volna egy kevésbé profi cucc láttán. Mára megtanultam észrevenni az olcsóbb hifikben is az ötletes, jó megoldásokat.

  • 9.  kuku
    2009. 01. 12. 0:09

    ezek a bibliai szófordulatok honnan jöhetnek...
    majd egyszer kiderítem
    És köszi a HP reklámot! :))

  • 10.  hobe
    2009. 01. 12. 10:17

    Ha a Jamot karfas fotelre meg samlira tesszuk, akkor az hajend? :-)

  • 11.  adamskij
    2009. 01. 17. 17:12

    elnézést, Pantera.
    csak azért, mert épp most megy a Trendkillről a Floods.
    (sajnos voltak Panetra is, Phantera, meg jóégtudja mi más)

  • 12.  edington
    2009. 02. 09. 2:09

    Én azt mondom Xploding Plastix. 10 éve dolgozom a zenei 16:9 hemüvegen, bízom a szebb jövőben:).

  • 13.  Oobie
    2009. 02. 09. 18:32

    No érdekes túra?

  • 14.  Mathias
    2009. 02. 17. 13:06

    grafit:

    Nem rossz a Heed Luna + Canopus, sőt. Nekem is az van bi-ampba, de lehet jobban járnál egy Heed Obelisk i-vel vagy még inkább az Si-vel.

    Itt( www.lautsprechershop.de/hifi/index_en.htm ) meg alul van két TL morel diy kit, de a zárt petit noir se lehet rossz.:)

  • 15.  enovak
    2009. 03. 05. 8:42

    amikor olvastam ezt a poszt, felírtam magamnak todo listbe, hogy nézzek utána a zenéknek.
    most megtettem, letöltöttem az összes együttes összes számát (na jó ilyen policet nyilván nem). meg még pár dolgot, mint az xploding plastix. fel is toltam őket a frissen érkezett kínai mp5-lejátszómra, és hallgatom őket.

    most meg csak ámulok, és bámulok.

  • 16.  A.
    2009. 03. 12. 13:16

    Grafitember, reszvetem, es egyuttal gratulalok.

  • 17.  analog
    2009. 04. 08. 12:17

    Üdvözlet!

    Szerintem ne vegyél Heed-et, sokkal inkább Moth series 30, ami azért egy kategóriával feljebb van, mellesleg kb ugyanannyiba kerül. A Pro-ject korrekt, de az Audio Note TT1 azért egy jobban ott van. (Dinamika, ritmustartás és zenei lélek megjelenítés tekintetében messzemenően jobb)Hangszedő: Goldring Eroica, aztán nézz egy korrekt szélessávút, bele kell etenni egy tölcsérbe, vagy egy TL-be. Esetleg Quad 21 L. Ezek után lehet révülni.

  • 18.  MsMester
    2009. 04. 10. 13:03

    Hi Grafit,

    Mi lett azóta? Sikerült meglépned a költözést?

    Z

  • 19.  freak
    2009. 04. 16. 12:01

    Azta, annyira ugyanazokat hallgatjuk, mostansag ezekre vagyok raallva en is (Dzihan & Kamien, Hird, Cinematic Orchestra, Nicola Conte, Thievery Corporation).

    Most eppen Audio Lotion, Trüby Trio, Minus 8, Sofa Surfers van playlistben.

    Jo hangrendszeren nem mernem ezeket, mert tuti en is ilyen hifibuzi lennek 2 perc alatt, nameg nem ferne el a sok lossless .flac meg .ape a vinyon :)

  • 20.  ZsuKov
    2009. 04. 16. 19:11

    mar a regi kedvenclemezes bejegyzesnel is mosolyogtam a bonobo, skalpel, slow train lattan, de a thievery es argh...

    megvolt, hogy jon az uj dzihan & kamien 24-en? :)

  • 21.  zagyex
    2009. 04. 22. 13:29

    Az van, hogy én pontosan ugyanebben a helyzetben vagyok, 1700 km-re élek a cuccomtól (északra) és számítógépen hallgatom a zenét :/

    pedig van már kocsi is, de nem akkora, hogy még a cucc is beleférjen, na meg az állványok... meg a szoba is L alakú, igen.

    Azok a hificitys fórumok, Bigdewil(biztos minden fórumon van egy frusztrált bohém), satöbbi, igazából nem hiányzik, de ahogy karácsonyra hazalátogattam, be a szobába elérzékenyültem a 2 focal jmlab láttán. Ráadásul a futóművet:)+kart magam építettem kb fél éves munkával.

    Az ortofon magasjelszintű mcben szerencsére költözésünk előtt életem párja eltörte a **tűtartó szárat**, egy ferdén kiejtett lemezzel (ekkor eszembe jutott egy gerincigcsupaszítós megtorlás, ami elmaradt) és most így egy gagyibb audiotechnika MM van benne.

    Na ilyen hülyeségekről is rég írtam.

  • 22.  analog
    2009. 04. 24. 12:43

    Lemezt akkor meg innen: www.deep.hu, esetleg, ha ritkaság, innen: www.rocks.hu

    maradok audiofil üdvözlettel,
    analog

  • 23.  faster
    2009. 04. 27. 0:46

    Megvan a helikopterszerelő lány is. :D Erre emlékszem.

  • 24.  faster
    2009. 04. 27. 0:47

    Nem ide, hanem a következő posthoz. Nyilván.

  • 25.  lilcs007
    2009. 04. 27. 13:53

    Az a mondat, hogy "én már akkor értettem őket", veséig hatol...
    Sírnom kell, na! :D

  • 26.  barika
    2009. 04. 28. 13:59

    Ezt nem gondoltam volna grafitember.
    Az egyik rajzodnál - Peter gabrieles szám uvolt rajta - sejtettem, de nem mertem belegondolni hogy tényleg.
    Én egy szlovák hifiujságba irok és oda szeretne a foszerkeszto ilyen hifis temaju karikaturakat.
    Elvállalanád?

  • 27.  Psysoul
    2009. 05. 02. 12:00

    Jó dolog a minőségi zenehallgatás, én sose értettem, hogy miért elégszik meg a legtöbb ember a rádióban hallható ultragagyi zenékkel (leszámítva a pár kivételt), miközben nagyon sok minőségi zenét lehet találni minden stílusban.

    A lejtőn nincs megállás, bár most egy ideje én se vettem semmi hifi eszközt, nagyon jó a mostani hivox lánc, foobaral hajtva, majd pár év múlva beszerzek egy lemezpörgetőt én is :)

  • 28.  todomén
    2009. 08. 13. 14:04

    napirajz.freeblog.hu/Files/burrbrown.jpg

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.