Mitmivan a Dolomitokban?

Így készül a visitbritainre a heti rajz. Kell hozzá a Cinematic Orchestra: Man With A Movie Camera című lemeze, 4 Celsius kinti hőmérséklet és varrogató Betti jobb oldalon. : ) Így készül az Álmoskönyv is.

 Szegény Mária meg elvágódik, köldöknél.

 

Csütörtökön elindultunk. A kétnapos hó nyálkájában csoszogtunk le. Darionak valami baja van, el sem köszöntünk, úgy megyek haza. Bettus katatón állapotban, félig felöltözve mered a nappali semmijébe. Másfél óra múlva indulnunk kell az állomásra és a hátizsákokat még elő sem vettük. A hazaindulás egyre esetlegesebb. A test elindul, a lélek marad.

A lélek csak a Toldi moziba érkezik meg, utánam, egy nap késéssel. A pánikrohamról most nem írok, mert fölösleges. Képzeld el magad a soroksári Auchan melletti autóbusz-megállóban fázva, 18 óra vonatozás után. Nem jó. Az unokahúgom szuperbaba, teljesen más mint a másik unokahúgom, aki szupercsaj. Máris kezelhetetlen, öntörvényű kis boszorkány. Szóval megérkezem a Toldi moziba, ott vár a rengeteg újságíró, például ketten. Egy hölgy a Budapest Suntól, és Tibi. Tibi, szevasz! Földes Andris az indextől filmet szeretne rólam készíteni, mondom, nem baj. Aznap hat órás a penzum, hatvan könyvbe kerül rajz. Sok az ismerős arc, a legdurvábbak mégis az újak, egy Tisza... öööö... Tiszavalahonnan érkezett csapat. Egy zálogház főnöke és alkalmazottai. Nagyon kemény. Bettusom Gyöngyösön osztálytalálkozik, így egyedül megyek Gáborékkal vacsorázni. A Csarnok hagymás rostélyosa elsőrangú, igaz, aznap inkább ebédre ettem volna, de így is ízlett. Ma már talán tormaleveles mustárral enném, de a Globusba rejtett nosztalgia dzsinn elzavarja az urbán Szindbádot, velőscsontját utána hajítja.

Vasárnap irány a Magdolna-negyed, a VIII. kerület szívében. A Kesztyűgyári közösségi ház egy szuper hely, tessék oda szervezni mindenféle eseményt magatoknak! Ha hegyen jársz és Mike Oldfildre akarod mutogatni a diáidat, úgy itt a helyed. Szépen rendbe van téve, modern, tiszta. Gábor szerzett Pinot Noirt, és fornettis pogácsák is vannak. Esik az eső, van egy kis meccs a rajkókkal, telitömött zsebekkel távoznak többször is, de nem baj. Ezt leszámítva nyugodtan telik az este, harminc-valahány rajz készül. Este bebólint az óceánjáró  zongorista, Pécsi Balázs. Balázs egy éve írt, hogy tetszik neki a napirajz, zongorázna szívesen bármilyen eseményemen. Megbeszéljük, hogy a Castroba kedden eljön. Csodamanus!

Hétfő, hoppá, irány a Dob utca. Napirajzos felajánlás Szabolcs doktorúr szájszervíze. Minden fogorvos a barátom, miért is ne! A rendelő várója finom, belvárosi polgár ízlését tükröző, századfordulós szalon. Itt megtalálom Szindbádot is, a velőscsontjával, de mire megszólalhatna, már parolázok a doktorral, aki Csodamanus szintén. Szuper rendelő, pattogzik a fogkő az örlőimről, felpillantok, egyenesen bele az index kamerájába, szevasz Andris! Persze, forgassatok a számban. Dedikálás a doktorúrnak, január 23-án újabb anziksz, felső B4 ugrik, szevasz! Indexesek leléptek kajálni, Bettus sehol, körúti antikvárius telefonjáról hívom, hol vagy? Már a Keletinél. Dob-körút sarok, 18 perc múlva vonat indul a Keletiből.
Elérem, metrót a fővárosnak! Éhesek vagyunk, Miskolcig két mandarinunk van. Földes szerint a fogorvosi rendelő enteriőr megoldásai elképesztően szarok, de András indexes. Fél öt előtt érünk Miskolcra, öttől dedikálás. Frissen fehérített fogaimon játszanak Miskolc fényreklámai.

Egészen furcsa az édesanyám által vezetett könyvtárban dedikálni. Tehát szétbontom: Anyukám 38 éve dolgozik a Vasas Szakszervezetek Bartók Béla Művelődési Házának Könyvtárában. Én, porbafingó kis senki, öt évesen, fülemen a Háry Jánossal rajzoltam a huszárokat irodapapírra, ICO 300-zal. És most szerzőként dedikálom a második saját könyvem. Ezután jön az, hogy egyes dolgok majd felveszik a nevem halálom után. Pedig azt nem akarom. De ezt akartam. És jó is lett. Ötven-valahány könyvbe kerül rajz, nagyon hangulatos a légkör, mindenki kedves, türelmes, egy hangos szó el nem hangzik. Nagyon beboroztunk a zsíros kenyérre, de így van ez jól.

Kedd, a Castro napja. Későn indulunk Miskolcról, mert csak éjfél körül kerülünk ágyba, aznap még zsonglőrködni is kell, de nagyjából délre már Újpesten vagyunk, kedves panelunkban. Ági néni vadasa mögé rakott palacsinta esik le. Nagy a zaj, iszonytató a távfűtés melege, kiszárad a torkom. Büdös van. Haza akarok menni! Castroban már várnak. Sokan vagyunk, ismét sorszámozni kell. Óvatosan elhangzik, hogy lehetőleg csak egy könyvbe kérjetek rajzot. Senki sem örül, de sajnos muszáj. Ha öt könyved van, mert a haverokét is dedikáltatod, tehát azokét, akik nem jöttek el személyesen, azért ne szívjon az a másik, aki viszont magának szeretne dedikáltatni egyet, a sajátját. Szerintem logikus, de sokak szerint mégsem. Dehát zéházik... Értem. De nem. Bocs. Hat óra, hatvan könyv. Nem rossz. Cigányvesalicát eszem. Nem rossz, de legközelebb mást rendelek. A barna mártás nagyon kínai büfés. Kapok ajándék sört és két csokit, amit nagyon szépen szeretnék megköszönni. Már megrendeltem a vacsorámat, amikor elém teszel öt könyvet, hogy csak írni kell bele, rajzolni nem. Minden indulat nélkül, azt szeretném kérni, hogy ugyanezt vezesd elő egy Vámos Miklóssal is, kérlek. Tudom, hogy egy kis fasz vagyok, de. Értesz?
Az éjjel egy taxiban talál, Bettussal bebújunk a fővárosi eső alá, megint Újpest, aznap este is horkolok.

Szerda, Instant. Reggel "olasz reggeli" az Angeloban, a MOM aljában. A kávé minősége romlott, ráadásul rálátok a hölgyre és a gépre. Olaszországban a zaccgyűjtő azért van csípő magasságban, hogy két-három ütéssel ki lehessen bele verni a zaccot a gép csészéjéből. Persze, ki is kell akarni verni. Az fontos. Fontos továbbá, hogy ezt a nyeles alkalmatosságot nem lengetjük, mert ha lehűl, akkor rosszabb kávé jön ki belőle. Régebben "bistrot" volt olvasható a csészéjükön, ez egy itt is megtalálható márka. Most viszont ez: "mexico". Én kérném vissza a bistrot. A croissant hideg, pedig a csokikrém a belsejében egészen ígéretes. Kár. Közben újabb képregényes felkérés. Persze, nagyon szívesen, pláne egy régi, kedves ismerősnek. Szevasz Ferkó! Utána könyvesbolt, ami tegnap kimaradt. Egy regény Dávid király idejéből, egy történelmi tanulmány a Templomról, és Messner Nanga Parbatja. A Mekdóban olvasom a dél-tirolitól, hogy azon a hegyen szakadt szét a személyisége kettőbe. Az Instant egy jó kis hely, egy újabb romkocsma. A tulaj szimpatikus, a zsíros kenyér fenomenális, a pultnál nem kell várni, és sokan üldögélnek már, így már egy óra előtt elkezdjük a dedikálást. Öt helyett hatig tart, de mindig így van. Ha a Bánk Bánt szeretnéd a könyved elejébe, azzal mindenkit megszívatsz. Engem, mert ínhüvely-gyulladásom alakul ki. A többieket, akik majd lecsúsznak rajzról, mert a Bánk Bánt lerajzolni egy óra. És te is beszopod, mert a Bánk Bánt nem lehet a napirajz könyv elejébe lerajzolni. Vágod?

Megjön Sinya, megjön Ninja, megjön Szandi, Gáb, Verocs, Máté, a Malasz, Balázs, Éva már ott is vannak már rég. Megjön Dán. Elmegy az este. Alszunk Budán, a Fodorban, Somi cica fogyókúrán, mert nem tudja nyalni a hátát. Az Instantban száznál is több könyv fogyott.

Csütörtök. Reggel a Millenáris velodromban forgatunk ismét Andrisékkal. Fekszünk a beton, támasztjuk a korlát. A létesítményvezető azzal a feltétellel engedélyezi a forgatást, ha "nem akarjuk átalakítani" a Millit. De, át akarjuk. Édes istenem, segíts az országon, kérlek! Utána taxival az Árkádba, zöldborsos szalámi kell az olaszoknak, meg parasztkolbász. A taxis lovakat tart. Csekkel fizetünk. Az Árkádban a világtörténelem legrosszabb kávéja, állítólag Segafredo. Biztosan nem, az Omnia szétcsapja az orrszőreimet, ráadásul a macchiato tejhabja gyenge, a cukor a zacskóban ragad. Olaszországba azért szar ügy disszidálni, mert nem tolerálod többé a szar kávékat. Ez még drága is volt. Innen kombi Mercédesszel a Naphegy térre. A Publicis önnön árnyékának tűnik. Amikor sikerült bejutnom, még 95-en voltunk. Most 50-en vannak. Síri csönd. A nagy tárgyaló üres, felvesszük a mondatot, ami az első napirajzot indukálta. Nem lövöm le a poént, az Index videóján elhangzik, mi több, írva is van. Innen az Index stúdiójába visz az esőfelhő színű Corolla, ott felvesszük greenboxban a caldonazzói jeleneteket.
Kettőkor Burger King, két woppert, köszi. Én is lelépnék olaszba'! Hát, lépj! A vonatunk ötkor elindul. A szlovéneknél egy franciát levesznek a tányérsapkások. Nincs elvámolni valónk, a hátunk már viszont fáj.

Péntek, dél. Itthon. Alvás. Casino De Niróval.

Szombat. Reggel futás a havas csendben. 3.8 kilométer a Monte Cimone oldalában. 200 méter szint. 38 perc. Szikrázó napsütés. Bettus. Boldogság. Most meg blogolok. Megint.